Ellenségből...Szerelem....(Tokio Hotel)

Miután visszaértünk a koleszba senkivel nem dumáltam csak lefeküdtem és aludtam.Reggel 5:00-kor keltem.Felöltöztem összepakoltam és elmentem otthonról.A régi házunkba.Nem voltak bent bútorok semmi , teljesen üres volt a ház kicsit olyan kísérteties.Leültem a koszos földre az egyik sarokba és felhúztam a dérdeimet.Villám csapásként törtek rám az emlékek.

Egy kis sárga családi háznál álltunk.Anya Apa és Én.Anya egy labdát dobott nekem.Körübelül három éves lehettem ezért csak nevettem és tapsoltam.Apa oda futott Anyához és egy puszit nyomott az arcára.Odajöttek hozzám és Apa felkapott az ölébe Anya pedig csikizett.

Az emlékkép láttán elkapott a sírás és éreztem ,ahogy remeg a testem ,ahogy a hidegg könnycseppek végigfolynak az arcomon.

Anya kezében egy kék kanna volt az enyémben pedig egy piros. A tulipánokat locsoltuk Anyával és közben nevetgéltünk.

Egyre hevesebben zokogtam és egyre élénkebben jelentek meg előttem a képek.

Anya és Apa kiabáltak és üvöltöztek a szobájukban. Én a kisszobám ajtajában álltam kezemben a CsicsiMacimmal és ijedten néztem őket. Anya sírt Apa meg csak örjöngött.

Beletúrtam a hajamba és felüvöltöttem. Nem bírtam elviselni.

Anya vitt oviba és mielőtt elment a fülembe súgta:Szeretlek Kicsim és mindig is szeretni foglak...
Apa jött értem és amikor hazaértünk Anya halott volt.

Most már mindenre emlékszem...Anya öngyilkoss lett.Sírtam kiabáltam és a falat csapkodtam dühömben.Éreztem ahogyan két kéz hátulról átölel és lehúz a földre és az ölébe ültet.
-Csss...nyugodj meg.-suttogta Bill miközben a hajamat simogatta.(tokio hotel-forgotten children)
-Just a normal day
Streets turn into graves
Traces have been removed
The search was disapproved
So cold the night
The weak ones lose the fight
Too many of them out there
Noone seems to care

Lost and so alone
Born but never known
Left all on their own
Forgotten children
We'll never hear a name
They carry all the blame
Too young to break the chains
Forgotten children

They see, they feel, believe
Just like we do
They're laughing, and crying
Wanna live here
Like me and you

Eyes without light
Too tired of good-byes
Never felt embraced
And frightened of every face
A life in disguise
Hope forever died

Lost and so alone
Born but never known
Left all on their own
Forgotten children
We'll never hear a name
They carry all the blame
Too young to break the chains
Forgotten children

They see, they feel, believe
Just like we do
The're laughing and crying
Wanna live here
Like me and you

It shouldn't really be that way
It shouldn't really be that way

We see, we feel, believe
Just like you
We're laughing and crying
Wanna live here
We see, we feel, believe
Just like you
We're laughing and crying
Wanna live here
Just like you


Megnyugtatott a hangja és abbahagytam a sírást.Belenéztem a nagy barna szemeibe és lágyan megcsókoltam.

Egy fiatal lány és egy fiatal fiú feküdt egy romos üres házban.Egymást átölelve feküdtek a földön.Az egyik sarokban egy póló a másikban egy topp volt.A lány elmosolyodott majd adott egy puszit a fekete hajú srácnak aki erre erősebben szorította magához a törékeny lányt ,mint ha védené.Az ablakon beszűrődött a Nap de ennek ellenére biztonságban érezték magukat...