Egy újabb nap. Egyedül. :( Hajjh..végl is én kevertem a bajt.
-Háló?-szóltam bele a telfonomba.
-...-.
-Komolyan?! Persze. Hányra?
-...-.
-Rendben ott leszek. Visz hall.-tettem le.
-Mi az?-lépet mellém Shin.
-Állás interjú.
-Király! mikor?-kéedzte Strify.
-30 perc múlva.
-Kajak?-lérdezte Shido.
-Mi van veletek? Úgy körbe vagyok zsongva.
-Hisz szeretünk.-ölelt át Kiro.
-Még ha mindnekinek fájdalmat okozol is.-mondta Yu a fotelbe terpeszkedve mire Romeotól kapott egy szép gyomorba könyöklést.
-Héé..
-Megérdemelted.-mondta Gabe.
-Feladom..-indultam el nevetve.
-Légy ügyes.-kiabáltak.
-Srácok itt egy levél valaki beviszi.-mondtam és már nem volt kedvem visszamenni.
-Acca.kapta ki Yu a kezemből.
"Hmm...Becky mos indult el az "állásinterjúra" ejnye bejnye...rossz kislány..mindenkinek bedől..még ha nem is szabadna."
Miután Yu elolvasta ezt a pár sort tudta ,hogy nagy baj van. Rögtön hívta Tomot és pár perc múlva már padlógázzal mentek Charleshoz.
Allan lasssan lépet be a kicsi lakásba. Nem volt otthon senki csak egy levél az asztalon. Zöld szemével gyorsan futotta végig a sorokat. Ijedten rohant ki és fogott egy taxit. Tudta ,hogy hol lakik Charles hisz emlékezett maikor Becky mondta a címet
Egy naív lány lépett be lakásba. Meglepődve tapasztalta az erős karokat amelyek köréfonódtak. Sötét volt és félt.
Mintahogy vele együtt 3 fiú. Tom és Yu szinte kiugrottak a kocsiból és rohantak fel a lakásba.
A fiatal srác megtöltötte a fegyvert majd a lányra szegezte.
-Mond csak Becky emlékszel rám?-kérdezte a a lánytól. Persze nem várt választ hisz a száját bekötözte.
-Én vagyok Charles. Vagy ha jobban tetszik a dílered.-röhögött. A lány szeme a döbbenettől és a félelemtől kerekre tágult.
A két srác bomba szerűen robbant be a lakásba. Miközben a harmadik lélekszakadva rohant fel a lépcsőn.
Charles tovább röhögött majd a lányra emelte a töltött fegyvert.
-NEE!-lökte félre Allan Tomot és Yut .majd saját testével fogta fel a szerelmének címzett golyókat ezzel megpecsételve a sorsát..
Allan Krümp. 1989-2007.
Szomorú nap volt a mai. Barátok családtagok álltak a fiatal fiú sírjánál. Kisírt szemek remegő ajkak szomorú tekintetek. Fájó szívek. Egy fiú meghalt. Egy lányért akit szeretett. És ily módon fizetett. Az életével. A sírra mindenki fekete és fehér rózsát helyez. Majd bátorkodva odalép egy lány. És vörösrózsát helyez a fiú összekulcsolt kezeire. Elnéz a család felé ,ahol az édes anya az édesapa és a kis lány áll. A kis gyerek aki soha nem tudhatja meg ,hogy milyen nagyszerű bátyja volt. És Shido.Sír. Meggyötörten keservesen. Reményt veszve nézi öccse sírját. Majd oda ép a lányhoz.
-Tessék.-nyújtja oda remegő kézzel a kis ékszert.
-Mi ez?-kérdezi majd lenéz a kis gyürűre.
-Allan nadrág zsebében találtam. Gondolom neked szánta.
-Köszönöm Shido.-öleltem meg és hagytam ,hogy a könnycseppek végig follyanak az arcomon. Közelebről megnéztem. Ezüst volt. Tudta ,hgy utálom az aranyat. Egyetlen kis mondat volt belegravírozva apró betűkkel : Ich Liebe Dich
-Szeretlek. - suttogtam.
-Becky.-szólt hátra. Shido.
-Tessék?
-Allan adta a nevét a hugunknak.
-Nem tudom ,hogy hívják nem árulta el hiába kérdeztem.
-Becky. Becky Krümp.-felelte majd eltűnt a gyászóló tömegben...
És én is itthgaytam mindenkit aki valaha szeretett. Nem találtam értelmét a maradásnak. Túl sok emlék..amik túl fájdalmasak voltak. Azt gondoljátok gyáva vagyok és félek? Jól gondoljátok...Gyáva vagyok. Inkább menekülök...hátra se nézek csak elsétálok egy új élet reményében...
