Hát vége. Megírtam 57 részt. Bár utólag bőven vannak benne apróságok amiket megváltoztatnék ,de már egy újjal se nyúlnék hozzá úgymond. Minden egyes részre büszke vagyok. A legrövidebbre és a leghosszabbra is. Mert mind az enyém. :) Köszönöm ,hogy mindig vártátok az újabb részt és ,hogy olvastátok a blogomat. Köszönöm Xintinek , Vivinek , Petinek , Lillának , Seth-nek és YukeE-nak akik még ha nem is tudnak róla ihletet adtak a történetemhez. :) Bíztattak és unszoltak dícsértek vagy éppen figyelmeztettek apróbb bakikra. Példeául ,hogy 44 után 45 jön és nem 46. :DD Há...enniy lenne. Vége a történetnek ,de kezdtem egy újat. És amíg a Tokio Hotel imádatom a kitartásom és a fantáziám velem lesz addig mindig írni fogok. :)
Megkereshettek vipen. (myvip.com) Horváth Nikolett , Szekszárd , 14 , (becenév) Niki , Cherry XD
Fent szállunk a felhők felett...
Csak mi ketten..
Te és én..
Egy kósza remény..
Ez tart fent minket..
Oda fent a felhők felett..
De mikor véget ér a tündérmese..
Mikor lepereg a homokóra utolsó homokszeme..
Akkor kezdődik zuhanás..
Itt ér véget az ámokfutás..
"Nem hiszek a tündér mesékben , túl cinikusak"
Most még is nagyon csalódtam..
A szerelemben a boldokságban és benned..
Már nem tartasz a levegőben..
Hagyod ,hogy zuhanjunk..
A föld felé megállíthatatlanul..
Hát fog meg a kezem..
Kérlek bízz bennem...
Már nincs menekvés...
Itt a vég...de akkor már
"Ordítunk ,ahogy a torkunkon kifér..
Ordítunk akkor is ha fáj!"
Az utolsó részeket az eredeti színekkel írtam. :) Nekem így tetszett.
Vélemyényeteket várom a következő e-mail címre. :)
Megígértem. :)
