7 évvel később
-Héé mondcsak te direkt csinálod?-kérdezte nevetve egy fiatal nő. Kis fiával ültek egy szobában Készülődtek az első iskola napra. Augusztus 31. Minden gyermek rémálma..DE ezé a kiis fiúé nem. Ő izgatottan várta ,hogy végre iskols lehessen. Pakoltak készülődtek az iskolába anyukájával. Valaki megnyomta a csngőt. Csak egy pillanatra. Nevetve pattantak fel. Egymást játékosan félrelökve siettek az ajtót kinyitni. Még is egyszerre értekoda.
-Kőpapír olló?-nevetett a 25 éves édesanya 7 éves kisfiára.
-Kő papír ollóóó-kántálták egyszerre majd egy egy kő után egyszerre tárták ki az ajtót.
-Jó napot segíhetek?-kérdezte a nő az előtte álló férfitól. Nagyon jól tudta ki áll előtte. Hisz ismerte nagyon jól. A férfi lenézett a kissrácra. Elmosolyodott. Mintha magát látná. Fekete manga haj. Vigyorgó tekintet.
-Igen.-nézett fel a fiatal nőre.
-Bil..kicsim menj be szépen és pakolj be a tolltartódba.-küldte be kis fiát majd kilépett az ajtó elé és óvatosan behajtotta magamögött az ajtót.
-Szia...
-Szia..Becky.
- Mit szeretnél Bill?
-Bemehetek?-bökött az ajtóra a fejével.
-Gyere.-léptem hátra és kitártam az ajtót.
Ezzel beengedve Bill Kaulitzoto a lakásom az életembe és a talán a szívembe is....újra
