-Te?-kérdezte.
-Én..
-Befelé! Majd szünetbe meg beszélitek óra van.-hajtott befele a tanár legnagyobb örömömre.Tesin meg se mukkantam. Nem tudtam ,hogy most mi van. Tökre bejött Yu hisz irtó jó pasi volt...viszont Bil...ő más. Ő ismer kis korom óta..mindent tud rólam szinte még ha nem is voltunk jóban. Ő nem azért szeretett ,mert dögös sexy nagy szájú csaj voltam. Ha nem azért aki vagyok...,mert ismert ,mert bízott bennem.
Amikor meghallottam az óra végét jelző csangőt akkor szívem szerint sírtam volna. Nem akartam Yuval dumálni. Egészen nap végéig okosan kerültem.
-Kajás vagyok!-huppant az ágyamra Kiro. Én pont Allan és Shido haját vasaltam.
-Elmehetek boltba...-mondtam.
-Okéééééé.-tapsikolt majd nyomott egy puszit az arcomra és kiment...gondolom közli a többiekkel a jó hírt ,hogy ma ehetőt esznek. :P
-Késssz.-mondtam Shidonak aki felállt és egy köszönöm kíséretében bevonult a fürdőbe. Miután Allannal is végeztem elindultam bevásárolni. Nem tudtam mit is főzzek. Időközben kaptam egy sms-t.
"Sziaaaaaaaa. :D. A srácokkal közös megeggyezés alapján és 2 óra várakozás után ,úgy döntöttünk ,hogy elmegyünk mekibe. Puszillak : Shinyaaaa (:"
-Bekaphatod..-sziszegtem és a telefonomat babrálva valakinek nekitoltam a kocsit.
-Ohh..bocsánat elnézést nem akartam cska nem figyeltem.-szabadkoztam és lassan felismertem a szőke nőt akinek nekimentem.
-Szia.Simone vagyok Billék anyukája. emlékszel még rám?
-Persze. Jó napot!
-Tegezz nyugodtan.-mosolygott barátságosan. Hogy lehet két akkora köcsögnek ilyen kedves anyukája...biztoa az apjuk baszta el (xDD bocs..)
-Okéé..akkor szia.-mondtam mosolyogva.
-És mi járatban?
-Úgy volt ,hogy főzök vacsit a srácoknak ,de nem tudtam mit főzzek ezért ők inkább elmentek mekibe én pedig itt maradtam éhesen.-nevettem...,így utólag a végét lenyeltem volna.
-Gyere el hozzánk. A fiúk biztos szívesen látnak.
-Nem hiszem ,hogy jó ötlet...nem akarok zavarni.
-Ugyan ne butáskodj...Bill mindig rólad beszél.
-Komolyan?-lepődtem meg őszintén.
-Tényleg..-mosolygott. Már az ajtójuk előtt álltam amikor eszembe jutott ,hogy ez tényleg hülye ötlet.
-Megjöttünk!
-Szia..sztok. Te meg mit keresel itt?-támadott le Tom.
-Anyukád meghívott vacsorára.-mosolyogtam nyertesen a képébe.
-Anya minek?-kérdezte Tom letaglózottan.Ollééééé! xD
-Mert kisfiam.-zárta le a témát Simone.
-Szia anya. Itt van Emily is ügye nem baj..-az elejét lelkesen kérdezte. Akkor még nem látott. xD De a vége igen csak szar lett.
-Nem persze.
-Billyyy..hol vagy,-tipegett le a kitömött liba a lépcsőn.
-Mit keres itt ez a csajszika?-bökött felém a műkörmös karmaival.
-Meghívtam vacsorára. Örülnék ha nem lennétek ilyen ellenségesek vele. Így persze ,hogy nem akaródzott eljönni. (lehet ,hogy hülyén hangzik_szerk.)
-Boccs.-tettefel Tom megadóan a kezeit majd felment a szobájába.
-Bill.-szólalt meg eréjesen Simone amikor észre vette ,hogy másik fia is azon van ,hogy letiplizzen.
-Terítsetek meg Emilyvel légyszíves.
-De a körmeim.-nyavalygott...
-Majd segítek.-indultam a konyha felé és segítettem teríteni. Vagy már 5 perce rakosgadtam a dolgokat amikor rájöttem ,hogy Billel csak kettesben avygunk és ,hogy ő csak áll és néz.
-Segítenél?-tettem csípőre a kezem. Kettőt lépett és már előttem is állt. Szenvedélyesen megcsókolt én pedig ugyan ekkora szenvedéllyel csókoltam vissza.Éreztem ,ahogy a keze végig csúszik a hátamon ,majd megáll a csipőmnél.
-Bill segíííítenél!-hallottuk meg Emily közeledő hangját és rögtön szétreppentünk. Zaavrodottan folytattam a kanalak ,kések és villák pakolgatását.
-Miben?-kérdezte Bill és láttam ,ahogy gyorsan beletúrt a hajába amin akaratlanul is elmosolyodtam. Mindig ezt csinálta amikor ideges volt.
-Nem tudom bekapcsolni a melltartóm..-húzta végig Emily a mutatóujját Bill mellkasán.
-Nem értek hozzá.-fordult el Bill majd kivette a dolgokat a kezemből és folytatta.
-Hmm....hát jó.-fordított hátat sértődötten.
-Majd Tom segít.-mondta amire beleröhögtem az innivalómba.
-Oké.-mondta Bill feszülten.
-Köszönöm a vacsorát még egyszer.-adtam 2 puszit Simonenak.
-Nagyon szivesen máskor is.
-Sziasztok.-intettem a többieknek.
-Várj.-lépett utánam és becsukta magunk mögött az ajtót.
