-Vége.-mondta Bill és kisétált az ajtón.Én csak néztam bambán ,mint valami hülye.Láttam távolodó alakját ahogy beül fekete kocsiba ,de mielőtt elhajtott volna lehúzta az ablakot és rám nézett.Éreztem a folytogató érzést,azt az érzést amitől nem tudok menekülni. Lassan végig gurult egy hideg könnycsepp az arcomon majd ráhullott a fájdalomtól remegő kezemre. Aztán még egy és meg egy. Ő még csak mindig ott ült és nézett. Lassan becsuktam az ajtót és egy mélyet sóhajtottam.Beletúrtam fekete hajamba és elgondolkodtam.Akkor festettem feketére amikor elkezdődött a suli. Erős késztetést éreztem arra ,hogy elmenjek fodrászhoz és egy tök új Bill mentes Beckyt csináljanak belőlem.Nálam volt Bill napszemüvege.Vissza akartam neki adni persze nem személyesen ezért úgy voltam vele ,hogy oda adom az anyukájának tudtam ,hogy hol dolgozik. Fél úton jártam amikor kitaláltam ,hogy felkéne próbálni.Felvettem.Pont amikor egy csapat TH fan mellett haladtam el.-.-"IQ (hogy honnan tudtam?BRAVO amibe TH volt TH-s poló és bömbölő zene ami persze TH volt)
-Nézzétek csajok! Nem ilyen szemcsije van Billnek?-bökött felém az egyik csaj és szinte visított.
-DEEE!!!!-rohantak felém.
-Ááá..várjatok! Ez az enyém nem Billé.-magyaráztam kétségbeesetten persze nem hallgattak rám.Lefékezett egy szürke kocsi...talán Porsche lehetett..nem tudom ,de nem is ez a lénye ha nem a sofőrje.
-Becky!-lépett mellém Charles és védelmezően magához húzott.
-Charles.Szia te vagy az én hősöm.-mondtam és finoman nekiálltam a kocsi felé löködni ,hogy menni kéne.xD
-Hajjhh...ilyen sincsen felveszem Bill szemcsiét és rögtön paradicsom purét csinálnak belőlem a fanok.-mérgelődtem már a kocsiban ülve miköben a hajamat nézegettem a tükörbe.
-Chajj..-ciccegtem ,mint amikor a szülők vmi szarra kérnek meg titeket amihhez őőő nagyon nincs kedvetek (nem beszélünk csúnyánXD)
-Segítsek?-állt félre az út szélén Charles.
-Aha.-mondtam és feléfordultam.Megigazította a hajam és már nyúlt volna a kulcshoz ,hogy elinduljunk de elkaptam a kezét.
-Hmm?-fordult felém ,de én csak ilyedten kalimpáltam a nyakam felé.Először nem esett le neki ,de azán észrevette a méhet és a rémült arcom amiből egyre kezdett kifutni a szín.Igen allergiás vagyok a méh csípésre.(a való életben hál'istennek nem vagyok (:_szerk.)Elájultam.Amikor felébredtem fehér falat fehér takarót és 5 aggódó fejet láttam.Sarah-t Yu-t Shinyát Shidot és Allant.Belépett Gabe is két pohárral a kezében.
-Jobban vagy?-kérdezte Shinya.
-Aha..mi is történt?-vakartam zavartan a tarkóm.
-Megcsípett egy méh..és allergiás vagy a méh csípésre.-mondta Yu ,de én inkább nem mondtam semmit hisz tök rám vall ,hogy ilyen hülye szitukba keveredek.
-Fasza..és mikor mehetek haza?-pattantam fel.
-Héhé...csigavér.Ha Charles 5 perccel később hoz be meghalsz.-tolt vissza Shinya az ágyba.
-Tényleg..ő hol van?-jutott eszembe.
-Itt vagyok.-lépett be az említett.-Megpróbáltam felhívni Billt ,de nem veszi fel ,viszont Sarah perceken belül befut.-mondta és leült az ágyam szélére.
-Szakítottunk ,úgy hogy nem meglepő.
-Sajnálom.Jobban vagy?
-Jah. Hála neked.(:
-Jó napot! Látom felébredtünk.-lépett be az orvos.Ezt annyira birom ,hogy T/1-be beszél mintha mindeketten átéltük volna. Olyan mint amikor az anyuka lelkesen meséli az apukának ,hogy ma mekkorát szartunk. Tényleg te is meg a gyerek is?! Hát nem?!
-Mikor mehetek haza doki...izé doktor úr?-rebegtettem meg a szempilláimat.
-Ma még benttartjuk ,de holnap reggel már hazamehet.
-Éééértem.Zsír.-vigyorogtam. De ez amolyan kénszer vigyor volt. Azon járt a fejem ,hogy valyon Bill direkt nem vette fel ,vagy koncerten van vagy mi.Beleharaptam az alsó ajkamba. Valyon ha tudja ,hogy életveszélyben avgyok akkor is szarik az egészre.Valaki krákogott az ajtóban. Mindenki odakapta a tekintetét.Bill volt az.
-Őő...mi megyünk majd holnap jövünk érted.-mondta Yu és felálltak.Shinya furán nézett Bilrre és amikor kimentek akkor erősen meglökte a vállával. Gondolom kicsit felhúzta magát a dolgokon.
-Na akkor még benézek önhöz.-mondta az orvos és válaszra se várva kiment majd becsukta magamögött az ajtót. Csúúúcs még csak ez hiányzott bezárva Billel egy szobába.
-Hallottam mi történt...-kezdte pár perc síri csend után. Én csak bólintottam ,de nem néztem rá..sokkal izgibb volt a takaró bazergálása.
-Jobban vagy?
-Igen..már igen.-mondtam visszafolytott lélegzettel.Újra beállt ez a mit is kéne kinyögni ,hogy ne aludjunk el csönd.
-Mit kerestél Charlesnál?-kérdezte vádlóan és kajak feldühített.
-Nem mindegy?!-kérdeztem éllel a hangomban.
-Bocs hogy tudni akarom ,hogy hány pasival is csalt a csajom!-vágott vissza.
-Soha nem csaltalak meg!
-Aha.Persze.Azért akartál Tommal kefélni a táborba.
-Ez hülyeség!
-Tényleg?!Na ne mond! Gondolom amikor ott aludtál nála eseménydús éjszakátok volt!!!-ordított.
-Mekkora egy undorító szemétláda vagy!-emeltem én is feljebb a hangom.
-Te mondod?!Nem tudom kibaszott összevissza mindenkiivel a hátammögött. Gondolom Shinya és Yu sima ügy volt.-felelte keserűen és szavai pofonként értek.
-Ezt nem hiszem el.-suttogtam.
-Hát én sem.Hogy tudtalak szeretni.
-Huuzál ki innen de nagyon sürgősen.-visítottam és hozzávágtam az éjjeliszekrényemen lévő poharat.A nagy vitára visszajöttek a többiek...mért nem mentek el?!Francba.
-Héé..-jött oda Shinya.
-Rögtön bazd már meg.-mondta Bill.
-Gyűlöllek Kaulitz.-sziszegtem.
-Kölcsönös Zrächt.
-Akkor mit keresel még itt?-vontam fel a szemöldököm.
-Jó kérdés...
-Jut eszembe.-mondtam és előkotortam a szemcsijét.
-Ez nálam maradt..és nem akarom emlékként tartogatni.-feleltem hűvösen ő pedig elvette majd ő is nekiállt kotorászni.
-Ennyi.-mondta és kettétépte a kedvenc képünket amin épp fagyit eszünk a parkban nevetve ugyan is egyikünk jobban ki van kenekedve mint a másik.Eddig bírtam elbőktem magam és nem akartam senkit látni.
Azóta eltelt két hét.Teljesen magamba roskadtam.Úgy néztem ki mint egy élőhalott.Nem ettem alig aludtam és rengeteget sírtam.De suliba muszáj volt járnom.
-Örömmel közlöm az osztállyal hogy már csak két nap van a táborig.-mondta lelkesen a Patkány.Kezdett bele soha véget nem érő monologjába és bár szerettem volna ha az a 2 nap 2 évnek tűnne ,hogy ne kelljen még véletlen se beszélnem Billel ,még is csak 2 percnek tűnt.
-INDULÁS!!!-rikkantotta ,mint a kakas a falun.Felfordult a pocim amikor megérkeztünk. Az hagyján ,hogy két hétig egy szobába kell aludnom Billel ,de hogy egy ágyba is az már azért odabaszott.
-Na NEEE!!!-szólaltunk meg egyszerre amikor megláttuk a franciaágyat.
-Bassza meg.-káromkodott.
-Ez nem lehet igaz.
-Nem háát.-értett először és egyben szólt hozzám először két hete.
-Csá öcsi.-lépett be Tom. Na már csak ő hiányzott. Drága Mr.Köcsög Raszta két hete azon dolgozott hogy megkeserítse az életem.
-Ne már ,hogy egy ágyba kelljen aludnod ezzel a sarkival.-bökött felém.
-Gyerekes ,szánalmas és írtó röhejes vagy Tom.-ráztam a fejem hogy kifejezzem iránta érzett mérhetetlen szánalmamat.Kimentem a tópartra nem számított ,hogy már sötét van nem tudtam tovább egy szobában maradni velük.Ott ücsörögtem és kát kezemmel átfogtam a térdeimet...Eszembe jutott amikor én és Bill a parkba lógtunk:
-A tesóm egy nagy marha ,hogy elengedett.-mondta Bill felém fordulva.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem mire ő válaszul magához húzott és hosszan megcsókolt.
Az idilt valaki félbe szakította azzal ,hogy belelökött a tóba...
