Ellenségből...Szerelem....(Tokio Hotel)

Másnap reggel a telefonomra ébredtem:
-Háló...-szóltam bele jó kómásan.
-Szia hol vagy?!
-Tom?...
-Igen én vagyok ,de te hol vagy?! 10 perc múlva becsengetnek..
-Hogy MI?!-kiugrottam az ágyból.
-Elaludtál?
-El. A francba..-káromkodtam el magam.-Sarah bent van?
-Nincs.Elmenjek érted?
-Huhh megtennéd?
-Persze-hallottam a hangján ,hogy mosolyog.
-5 perc és ott vagyok.
-Oké szia.-nem vártam meg míg elköszön.Megnéztem a telefonom és jött 2 SMS-em ,de nem érdekeltek ,ha nem gyorsan felöltöztem fogatmostam és csináltam valami normális külsőt magamnak.Úgy 5 perc múlva csöngettek.Rohantam ajtót nyitni.
-Szia.
-Szia.Gyors voltál...
-Siettem.-vigyorgott Tom.-Kész vagy?
-Aha mehetünk.
már épp indultam volna amikor kibotorkált a faterom.
-Nem gondolod ,hogy nem kéne még fiúznod?!-horkant fel...
-Nem.-jött a tömör és egyben flegma válszom ,amit a fater egy pofonnal jutalmazott.
-Tűnj innen te mocskos ribanc!!! Pont ugyan olyan vagy ,mint az anyád.-elbőgtem magam és próbáltam kimenni de Tom visszatartott.
-Tom kérlek....
-Nem ho..-félbeszakítottam.
-Menjünk!
-Vissza se gyere!-hallottam még a fater mormogását de már csak távolról.Még mindig sírtam.
-Kérlek nyugodj meg..-simogatta meg a vállamat Tom.
-Oké...igyekszem.-pont akkor kanyarodtunk be a parkolóba amikor becsöngettek ,így futnunk kellett ne ,hogy elkéssünk ,de így is mire odaértünk már bent volt a tanár.
-Késtek!-esett nekünk.
-Tudjuk és elnézést tanár úr.-mondta Tom és a padunk felé irányított.
-Semmi baj...üljenek le és nyissák ki a könyvüket a 126.oldalon...-legnagyobb örömömre írtunk kémiából.Szokásomhoz híven puskáztam ,mily meglepő xD és amikor odajött az asztalomhoz Mr.Kreugh gyorsan bedugtam a melltartómba (nem jutott más az eszembe.).Csak állt előttem és ,így szólt:
-Mint férfi nem tehetem meg ,de mint tanár igen.-és ezzel a lendülettel benyúlt a felsőmbe és kivette a cetlit én meg felálltam és idéztem:
-Mint diák nem tehetem meg ,de mint nő igen.-és lekevertem egyet a tanárnak.
Kiviharoztam a teremből Tom és Bill kíséretében.Az utcán még egy sort csesztettek a kémiaórával de amikor megérkeztünk egy pizzériába békénhagytak.  
-Tényleg mi van Sarahval?-kérdezte Tom miközbe leültünk.
-Jujj tényleg küldött reggel SMS-t jó ,hogy mondod.-megnéztem és azt írta ,hogy beteg...nagyon beteg.Erre felnevettem.
-Mi az?- kérdezték egyszerre az ikrek.
-Áá semmi csak Sarah feltalált egy új betegséget...a másnaposságot.-nevettem..mire a fiúk is elröhögték magukat.
-Hajj-sóhajtottam szomorúan mire Tom rámnézett.
-Apukád?
-Aha...nem akarok haza menni.
-Aludj nálunk.-mondta Bill nemes egyszerűséggel.
-Tényleg mi tutira nem bánnánk-vigyorgott Tom kajánul.
-Hülye-nevettem és fejbekólintottam.
-De komolyan ha gondolod nálunk aludhatsz...
-Köszii.Csak haza kell ugranom ruháért meg a cuccaimért a fater délután ,úgy is kocsmába lesz szóval talán elkerülöm.
-Mér' mi történt...ha szabad kérdeznem?-ja ténlyeg Bill semmit se tudott,így hát Tom elmagyarázta neki ,hogy mi volt reggel.
-Jujj..azért ez dúrva...nem kellett volna megütni..-megrántottam a vállam elakartam felejteni.Hirtelen valmi meleget éreztem a nyakamban.
-ÁÁÁ...mi a szar ez?-sikítottam
-Upsz...elnézést nagyon sajnálom....bár ha belegondolok cseppet sem a béna szerkódon ez már csak  javítani tud.-nyávogta Jessica.
-Kopjál le hülye kúrva!!!-ordította Tom.Baromira kikelt magából.
-Tom...te...te ,hogy beszélsz velem?...-kérdezte Jess ,de a végén elsírta magát és elrohant.
-Ahh...menjünk mááár.-nyavajgott Bill és bevetette az 1000 wattos mosolyát.
-Menjünk.-állt fel Tom.Már a kijáratnál voltunk amikor Bill hirtelen megállt én meg egyenesen neki mentem.
-Bocs.-nevettem.
-Bill mi az?-kérdezte Tom mert Bill meg se szólalt.
-Bill!-ordítottam rá a feketeségre mert már én is megijedtem.
-Nem vagyok süket.-mondta Bill nyugodtan.
-Bocs csak...megijedtem.-mondtam és elszégyeltem magam.
-Miért álltál meg?
-Olyan volt mintha valakinek csörgött volna a mobilja.-mondta és megrántotta a vállát.
-Ajj bazd meg szólhattál volna ,hogy ne azt higyjük ,hogy valami baj van!-mondtam és közbe a kezemmel nagyokat gesztikuláltam.
-Mondták már ,hogy cuki vagy amikor bepöccensz?-kuncogott Bill.
-Ha-ha...-flegmáztam.Nem is esett több szó köztünk.